Amikor gyerekként megkérdezték tőlem, hogy mi leszek ha nagy leszek, akkor nem a többiekhez hasonló válaszokat kapták tőlem sem a szüleim, sem pedig más felnőttek, mint például balett táncos vagy színész, esetleg kukás vagy rendőr, hanem bizony én már akkor közöltem mindenkivel, hogy a nagypapám nyomdokaiba kívánok lépni és ügyvéd szeretnék lenni. Mondanom sem kell, hogy elég furcsán nézett rám mindenki, amikor ezek a szavak elhagyták a számat, hiszen más gyerek azt sem tudta mit csinál egy ügyvéd, én viszont tökéletesen tisztában voltam vele, és mindenképp olyan életet szerettem volna élni, mint a nagypapám. Őt ugyanis egészen egyszerűen mindenki ismerte, mindenki szerette és tisztelte, hiszen rengeteg felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az emberek számára.
Persze mindenki arra számított, hogy ez a tervem azért a gyerekkor előre haladtával majd lejjebb hagy a lendületéből, én azonban mindenkire rácáfoltam, és bizony egyre nagyobb és nagyobb dolgokat tettem meg annak érdekében, hogy egyszer tényleg olyan ügyvéd lehessek majd mint a nagyapám volt és meg tudjam valósítani az álmomat, hogy egy saját ügyvédi irodám legyen. Már általános iskolai évem során is olyan dolgok felé vettem az irányt, amik ebben segítenek. Régen például egyáltalán nem volt szokványos az, hogy egy általános iskolás gyerek azt kéri a karácsonyfa alá, hogy külön angolra járhasson, hogy szépen megtanulhasson angolul beszélni.
Most pedig szépen lassan eljön az az időpont, amikor mindennek a megkoronázására meg tudom nyitni a saját irodámat. El sem tudom mondani, hogy mennyire jó érzés, hogy egy ilyen régen dédelgetett álmom valóra válik. A nagyapám már ezt nem láthatja, de tudom, hogy velem lesz mindig, és ennek jelképeként az irodám dísze egy gyönyörű Balaton vászonkép személyében mindig emlékeztetni fog azokra az alkalmakra, amikor együtt néztük a Balaton vizét és csak mesélt és mesélt nekem. Rengeteget tanított engem. Nem iskolai dolgokra, hanem az életre. Hogy hogyan kell jó embernek lenni. Örökké hálás leszek ezért neki, mert biztos vagyok benne, hogy az aki ma vagyok nem lennék nélküle.